Hilda keresztszemes tárgyai

Negyvenes családanya, feleség, falusi háziasszony, pedagógus, testvér és gyerek, valamint szenvedélyes alkotó is egyben, aki 50 órás napokra vágyik, hogy ezekben a szerepköreiben helyt tudjon állni...:) Ki ő? Dezsőné Rácz Hilda. Ismerjétek meg az alkotót a gyönyörű keresztszemes tárgyak mögött!

Hilda, kérlek, mesélj magadról kicsit!
Két gimnazista lányom mellett volt alkalmam mindenféle kézműves technikát kipróbálni. Míg cseperedtek, ez volt a legkedvesebb elfoglaltságunk. Aztán egy alkalommal a kisebbik lányom házi feladatot hozott haza az iskolából – egy keresztszemes könyvjelzőt. Őt nem, de engem akkor elkapott a gépszíj. Azóta menthetetlen vagyok.. Mivel a férjemnek is van hobbija (fanatikus horgászember), megértő társam ezen a területen is, sőt az utóbbi időszakban keze munkájával ő is hozzájárul az alkotásaimhoz: egyedi fakereteket készít nekem.

Miért, mikor, hogyan kezdted? Ha nem ez a fő megélhetésed, mivel foglalkozol „civilben”?

Biztos, hogy már legalább harminc éve az ujjaimban van az alkotóvágy, hiszen gyerekkoromban édesanyám mindig kézimunkázott. A falubeli asszonyokkal kézimunka szakkörre jártak, csodás kiállításaik voltak. A szüleim otthonát most is számtalan kalocsai hímzés díszíti, most ráadásul ismét „trendi”. Emlékszem, Zsófi néni, az egyik alkotótárs otthon nyomta elő a kézimunkákat, gyakran betértünk hozzá. Most is az orromban van a terpentin illata. Szerettem azt a légkört. Apró munkáim nekem is voltak, de kamaszkorba érve már nem tartottam különösebben divatos dolognak a hímzést. Aztán három évvel ezelőtt a lányom hazahozta befejezni egy technika órai munkáját. Keresztszemes könyvjelző volt, egy cirádás piros A betűvel. A mint anya. Nekem szánta. Azóta minden szabadidőmet keresztszemezéssel töltöm.

Ha most állnál pályaválasztás előtt, mit választanál?
Pedagógus vagyok, és abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy az iskolában is tarthatok hímző szakkört. Néhány „csibe” már kezdi átélni, amit én is érzek, szívesen hímeznek velem és otthon folytatják. Szerintem, ha most választhatnék, ismét a pedagógus pálya felé indulnék, de talán óvónőként még jobban ki tudnám élni a kreativitásomat.

Honnan kapta az oldalad/boltneved a nevét, mit takar?
Hilda keresztszemes tárgyai - nevem a jelem. Ritka név, szeretem is, gondoltam, nem is kell ennél jobb vagy több. A keresztlányom gazdaságinformatikus lesz, ügyesen bánik a számítógéppel, ő tervezte a logómat. Pont olyan lett, mint amilyennek képzeltem.

Emlékszel még, mi volt az első munkád, amit eladásra készítettél?
Fogalmam sincs! Talán levendulás illatzsák. Sokáig nem dolgoztam eladásra, elsősorban ajándékokat készítettem, igazából most is ezek vannak túlsúlyban.

Miket szoktál készíteni, alkotni? Mit szeretsz a legjobban?
Igyekszem a keresztszemes hímzést visszacsempészni a mai otthonokba. Levendulás illatzsákokat, konyhai szetteket, a férjemmel közösen fakeretes képeket, esküvői párnákat, babaköszöntőket, fotóalbumokat, naplókat, receptes füzetet, gyűrűpárnákat, és a ma még ritkaságnak számító ékszereket készítek. Nincs kedvencem, minden munkámat szeretem.

Honnan merítesz ötletet, mi inspirál?
Sokáig csak a modern keresztöltést alkalmaztam. Aztán kaptam két könyvet tele népi hímzéssel és volt alkalmam eljutni a tőlünk 400 km-re lévő beregi hímzések világába, az is rendkívül inspirált. Sok ötletet, lendületet adnak alkotótársaim, sokukkal nincs is élő kapcsolat, csak a közösségi oldalakon keresztül „ismerjük” egymást.

Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy a családom és a barátaim elismerik a munkámat, tetszik nekik, amit csinálok és mindenben támogatnak. Bár el kell ismerni, a legfőbb kritikusaim is ők. Ha a kérdés egy konkrét alkotásra vonatkozik, akkor nagyobbik lányom ballagási ajándékára vagyok a legbüszkébb, ami egy 50x70 cm-es lovas kép; ez volt eddigi legnagyobb munkám.




Van valami, amit régóta meg szeretnél csinálni, de még nem vágtál bele valami miatt? Miért nem?
Egy kiállítás. Önállóan vagy közösen másokkal. Már felkérésem is volt, de nem mertem belevágni. Egyszerűen sajnálom a munkáimat. Ezek a munkák több hónapon keresztül készülnek. Pótolhatatlan, ha ellopják vagy megsérül valamelyik. Még nem adódott olyan lehetőség, hogy biztosítva láttam volna, hogy épségben visszakapom őket.

Miket csináltál eddig? Most épp min dolgozol?
Most az értékesítés háttérbe szorult, nagyon könnyen kedvemet szegik a kudarcok. Sajnos nincs igazán fizetőképes kereslet. A vásározás, piacozás nem hozza meg számomra a várt sikert. Így most csak megrendelésre dolgozom és egy nagy munkámat folytatom, ami a mienk lesz, 97 színből álló „életmű”, ami majd talán évek múlva kerülhet keretbe. Gyönyörű lesz, egy mediterrán virágbolt belső udvara.

Hol alkotsz? Hogyan kell elképzelni téged lelki szemeink előtt, miközben alkotsz?
Nappali, sarokkanapé, éjszaka... Nincs nagy titok.

Milyen az „álom műhelyed”?
A műhely a hímzés utáni munkafázisokhoz szükséges. Kialakítottunk a gardróbban egy kuckót a varrógép körül, de ez még nagyon messze van az álmaimtól. Idén talán ki tudok alakítani olyan tároló rendszert, amivel szebbé és rendezettebbé tudom tenni, egyenlőre kaotikus a helyzet.

Mivel foglalkozol még (pl. hobbi)?
Ha akad partnerem, szeretek biciklizni.

Van példaképed? Ha igen ki és miért?
Több olyan alkotótársam van, aki kitartóbb, vagy jobb üzleti érzékkel rendelkezik, vagy több energiája van, mint nekem és szakmailag előrébb tart nálam. Őket becsülöm és igyekszem tanulni tőlük.

Ki támogat, bátorít, szponzorál?
Az egész családom. Mindenben támogatnak, de egyben ők a legnagyobb kritikusaim is. A férjem fanatikus horgász, ő igazán tudja, mi a megszállottság. Mindenben támogat, anyagilag is, érzelmileg is, elviseli a hobbimmal járó felfordulást, a lelkes ötleteléseimet, de a hullámvölgyeimet is. A virágboltos képhez tőle kaptam meg a fonalakat házassági évfordulónkra. A nagylányaim sok hasznos tippet adnak, formálják az ízlésvilágomat, és üzleti szempontból kiváló tanácsadók. Az anyukám elfogultan rajong a munkáimért, a nővérem a legnagyobb reklámhordozóm, mindenhova viszi a munkáimat és a híremet.

Mond el egy nagy álmod/vágyad!
Ez valóban csak álom: megélni a keresztszemes hímzésből.

Tapasztalat, jó tanács a többi alkotónak?
Nem szabad magunkat leértékelni, tisztában kell lenni vele, hogy amit alkotunk, az igazán értékes és másoknak is örömet okozhat. Nem szabad áron alul eladni a portékát. Meg kell találni azokat az embereket, akik értékelik és meg is fizetik a munkánkat.



Keressük az alkotók leg-jeit... lehet szinte bármi, amiben úgy érzed, hogy te lehetsz az alkotók leg-je....
Ebben a családom segítségét kértem, de egyértelmű volt a válasz: az egyediség. A keresztszemes hímzéseim az enyémek. Nem majmolok, utánzok másokat, amit készítek, én találom ki. Ha megmutatok egy-egy új darabot az alkotótársaknak, mindig elhangzik a dicséretek között: ez igazán egyedi!




Végül, de nem utolsósorban, hol találhatóak meg a termékeid?
Facebookon: Hilda keresztszemes tárgyai